Nem vagyok oktató! Nem is ezért kezdtem el a kurzust. Tanuló ember vagyok. Mindig tanulok. És tanulni is fogok! A szónak nem abban az értelmében, amikor az ember lánya meghatározott napokon, meghatározott időpontban, meghatározott helyre zarándokol, ott meghatározott emberek mondanak neki előre meghatározott dolgokat, és (jó esetben) előre megmondják, hogyan teljesítsen.
Úgy vagyok tanuló, hogy életem minden egyes áldott napján, a körülöttem lévő, és a velem kapcsolatban álló emberektől mindig tanulok legalább egy, számomra új dolgot. Akár a munkahelyi koollégákról, akár az otthonomban a szeretteimről, akár az Interneten szörfölve, ott kapcsolatokat alakítva belém botló emberekről legyen szó, mindig tanulok. Persze a szakmai ismereteimet is szeretem bővíteni, nem szeretek lemaradni...
Jelen tudásom, vagy sejtéseim szerint a konnektivizmus hálózati tanulást jelent. Mi az a hálózati tanulás? Én jelenleg úgy látom, hogy ez nem más, mint a világhálón egy adott téma köré gyűlt emberek kommunikációja, és információcseréje. A digitális világ adta eszközöket kihasználva, a saját munkájukat megkönnyítve, tudásukat szervezik, osztják meg egymással, és ennek segítségével ők maguk is még többet tanulnak, mint ahogy azt tennék a hagyományos rendszerben.
Ez a szemlélet, vagy életforma (?) már nemhogy előre vetíti az élethosszig tartó tanulást, hanem maga az élethosszig tartó tanulás folyamata.
